Szili Zsolt a Pilis kapusa befejezi pályafutását

A Goldballnál nevelkedett, alig 34 esztendős kapus kényszerből, egészségi okok miatt akasztja szögre a kapuskesztyűt.

Pályafutása során öt Pest megyei klubnál őrizte a hálót. Játszott a Maglód csapatánál, ahol lehetősége volt az NB III-ban is védenie, sőt a harmadosztály válogatottjába is kapott meghívót. Több szezonon keresztül védett Nagykátán a Pest megyei első- és másodosztályban, de egy fél szezon erejéig megfordult Vecsésen, majd a dunavarsányiak kapuját is őrizte.

2019-től volt a a megye I-es Pilis kapusa, a gárdával a 2019/2020-as sorozatban a Magyar Kupa főtáblájáig jutottak, ahol az ő bravúrjainak is köszönhetően tudta csak kínkeservesen, egy 11-esből elért góllal legyőzni őket az NB I-es Kisvárda. Képességeit mi sem bizonyítja jobban, hogy 2014-ben, 2015-ben és 2020-ban is meghívót kapott a Pest megyei amatőr válogatottba. A Pilisi Labdarúgó Klub a közösségi oldalán közölt riportot Szilivel a döntés hátteréről, karrierje legszebb pillanatairól és jövőbeli terveiről.

– Mindössze alig 34 évesen döntött úgy, hogy visszavonul a labdarúgástól, ami – kapus lévén – elég korainak tűnhet. Mi állt a döntésének hátterében?

Sajnos a családból örökölt genetika közbeszólt, ugyanis hosszas vizsgálatok után kiderült, protézist kell beültetni a bal csípőm helyére.– Van rá valamilyen esély, hogy ezzel visszatérhessen még valaha a pályára?– Ez sok mindentől függ, de ha vissza is térek majd valamikor, akkor is legfeljebb csak az öregfiúk között fogok játszani.

– Ha játékosként már nem is, idővel edzőként is megmutathatná magát. Ez az irány mennyiben vonzó az Ön számára?

Tulajdonképpen belekóstolhattam már az edzőségbe, hiszen Nagykátán, Dunavarsányban és Pilisen is dolgoztam a kisebb kapusokkal, ami nagyon tetszett, de sajnos a munkám miatt erre sincsen a továbbiakban időm.

– Több mint húsz éven át tartó labdarúgó-pályafutása alatt megannyi sikert könyvelhetett el. Ha visszatekint, ki tudna emelni néhány szép emléket az elmúlt két évtizedből?

Sok szép emlékem kötődik a futballhoz, számtalan kiváló sportembert ismertem meg a huszonnégy éven át tartó pályafutásom során. Minden klubnál, amelyben csak játszottam voltak jó emlékeim, ezekből mindenképpen szeretném kiemelni a Nagykátával, a Magyar Kupa selejtezőjének számító Pest Megyei Kupa-döntőjét, amelyet 2014-ben a Csank János vezette Vác egyesülete ellen játszottunk Monoron. A vereség ellenére, úgy gondolom, kimagasló teljesítményt tudtam nyújtani. Szintén a szép emlékek közé tartozik a Pilissel a Magyar Kupa 6. fordulójában 2019. szeptember 22-én, az NB I-es Kisvárdával vívott mérkőzés, ahol az 1–0-s vereség ellenére nem csak a saját, de az egész csapat teljesítményét kiemelném. Az említetteken kívül nagy büszkeséggel tölt el, hogy három éven keresztül megfordulhattam a Pest megyei amatőr válogatottban is.

– Az előbb említett, Kisvárda elleni kupamérkőzésről mesélne egy kicsit bővebben az olvasóknak?

Természetesen, hiszen annak idején nagyon vártuk azt a mérkőzést, egész héten mindenki fel volt pörögve az edzéseken, hiszen mégiscsak egy NB I-es ellenfél jött hozzánk. A Kisvárda akkori edzője, Miriuta Vasile erős kezdőt állított fel ellenünk, de mintha csak vért ittunk volna, minden erőnket bevetve álltuk a sarat, egészen a 77. percig, amikor egy kétes szituáció után a játékvezető büntetőt ítélt a ’várdaiaknak. Ezzel sajnos el is dőlt a mérkőzés, de mindenki maximális dicséretet érdemelt, hiszen jó teljesítményt nyújtottunk egy élvonalbeli rivális ellen, aki abban az évben ráadásul a saját bajnokságában az erős középmezőnyben végzett.

– A 2021/2022-es szezonban végül a 8. helyen végeztek a Pilissel a Pest megyei I. osztályban. Hogyan értékelné a csapata, illetve a saját maga teljesítményét?

Az együttes teljesítményét nem az én tisztem megítélni, úgy gondolom, sok játékosban maradt benne plusz, amivel előrébb is végezhettünk volna. A saját teljesítményem pedig – amikor rendelkezésre álltam –, úgy gondolom, a habitusommal és a játékommal hozzá tudtam tenni a csapat eredményességéhez.

– Meglátása szerint, ki tudta hozni magából a pályafutása során a maximumot, illetve akár képes lett volna huzamosabb ideig is magasabb szinten játszani?

Úgy gondolom, volt néhány rossz döntésem az életem során, ilyen volt például, hogy a Goldballban nevelkedtem, és amikor megszűnt a korosztályom, a könnyebb utat választottam és a lakóhelyemhez közeli egyesületbe igazoltam, egy nagyobb nevű és múltú klub helyett. Ennek ellenére így is sikerült megjárnom az NB III-at, de a legtöbb időt Pest megyében futballozhattam, méghozzá öt különböző egyesületben is, amire nagyon büszke vagyok.

Forrás: a Pilisi LK Facebook oldala – Szepesi Péter

Fotó: a Pilis LK Facebook oldala